Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Kocsi Ilona

Titulus: főszerkesztő, BOOM Magazin

Elérhetőség: + 36 30 510 0897, kocsi.ilona123@gmail.com

Bemutatkozás: Világéletemben újságíró-szerkesztő voltam, viszonylag korán főnök lettem. Így voltam a Magyar Hírlap (még jóval a mostani előtt), és a Világgazdaság főszerkesztője (ez utóbbi posztot kétszer is betöltöttem, mert egyszer egy másik szakmai csábításnak engedve távoztam, majd pár éves kitérővel visszatértem), és szerkesztettem a Manager Magazint is. Amikor innen távoztam, megalapítottam a BOOM Magazint, a szubjektív üzleti magazint, ahol menedzselési témákról, üzleti, vezetői sztorikról írunk. Korábban már kétszer is részt vettem lapalapításban - Ötlet , Világ -, ezek a lapok már nem léteznek. A sok vezetői munka során, és persze a rengeteg megírt cikk eredményeként fogékony lettem az üzleti világ emberi történéseire, azt is mondhatnám, a menedzserkérdések "tapasztalati" szakértője lettem. ( A tapasztalat szó itt saját, és a mások által elmesélt tapasztalatokat jelenti.) Ezen belül izgatott a nők vezetővé válásának folyamata, többször írtam női karriertörténetekről. Sokáig úgy gondoltam, hogy az üvegplafon leginkább bennünk létezik, ma azonban már árnyaltabban látom ezt is: létezik üvegplafon, bennünk is, fölöttünk is. A bennünk lévőt sokszor a környezetünk építi ki. Ezért ma már megértő vagyok a női vezetői kvótával szemben is. Sőt, kívánatosnak is tartom a változások gyorsításához. Sokáig úgy gondoltam, engem nem akadályoztak a nemi előítéletek karrieremben, az utóbbi években azonban már beismerem: voltak akadályok, de annyira akartam a karriert, hogy nem voltam hajlandó tudomásul venni létezésüket. De könnyebb lett volna nélkülük, s talán így maradt volna energiám más, az élethez fontos egyéb dolgokra is, amelyek elhanyagolása később azért  visszaütött.

S egy apró történet adalékul, mely nem okozott galibát, de azért mégis.... Még akkor történt, amikor először voltam a Világgazdaság főszerkesztője. Külföldi vendég érkezett tolmáccsal fölszerelkezve. Elegáns öltönyös urak voltak. Én vártam őket, a titkárságon kezet fogtunk, bemutatkoztam. Javasoltam, üljünk le. Ám a vendég azt kérte, inkább várjunk ott. Nem értettem, mire várunk, de tudomásul vettem e kérést, s ott meséltem a szerkesztőségről. Láttam, hogy közben állandóan jobbra,balra nézelődik. Újra javasoltam, üljünk le, úgy jobban tudnánk beszélgetni, s feltehetné a kérdéseit is..."A kérdésekkel inkább megvárnám a főszerkesztő urat"- hangzott a válasz. Döbbenten néztem rá: ki mondta neki, hogy itt férfi a főszerkesztő? Mint kiderült, senki. Ő gondolta így. Üzleti lapról volt szó, ki lenne más a főszerkesztő, mint egy üzlethez értő férfi? Talán ugyanolyan öltönyös, nyakkendős, mint ő... Csalódást okoztam, amikor jeleztem, ahogy bemutakozáskor is: a főszerkesztő én vagyok. Kicsi - 155 cm -, fiatal - a harmincas éveimben jártam, de  fiatalabbnak lászottam- és ráadásul nő... Ám amikor meghallotta - mert már meg kellett hallania-, hogy egy fiatal nő a tekintélyes üzleti napilap főszerkesztője, leesett az álla... És úgy maradt. Ettől kezdve feszengett, zavart volt. Nem tudott leszámolni a prekoncepcióval. Csalódottan távozott...


Témakörök: vezetői alkalmasság, vezetővé válás, "a főnök is ember, de nem biztos, hogy jó ember", női vezetők karrierje, valódi akadályok és mesterséges akadályok

Konzultáció/rendelés: igény szerint, nagyon rugalmasan

Nyelv: magyar

Leírás